- Egyből be tudtak kapcsolódni a Kárpát-medencei borlovagrendek körforgásába?
- Nincs egy honlapunk, vagy ilyesmi, hogy magunkat hirdessük, és nincs rá pénzünk sem. Lassan azért már ismernek bennünket, merthisz ennyi versenyen már részt vettünk. Voltunk az országoson, a megyein, a dicsőszentmártonin, az érmihályfalvin... Úgyhogy lassan-lassan megismernek bennünket, felhívnak, próbálnak kapcsolatot teremteni velünk. S most úgy néz ki, hogy meglesz végre az egyenruhánk.
- Fontos ez az egyenruha?
- Hát hogyne! Mert ez ezzel jár! Ez nem csak abból áll, hogy leülünk és isszuk a bort, hanem bizonyos ünnepen felvonulnak a borlovagrendek, az meg látványosság. A városnapokon, vagy amikor kulturális rendezvények lesznek, fellépünk majd, persze ezt összekötjük majd egy borkóstolással. Az úgy már valami! Nem? Ez a károlyi rendezvényeknek is egy színfoltja lesz.
- A versenyeken való részvételre honnan van pénzük?
- Saját erőforrásból. Illetve megspórolunk a versenyek után valamennyi kis pénzt...
- Nem nagyon nyereséges egy borverseny?
- Dehogy! Minden pénzbe kerül. A zsűri sem jön el - nem is várhatod el - ingyen. Fizetni kell az utat, volt amikor két napig voltak itt, akkor szállodát kell fizetni stb. Ez mind pénzbe kerül. Nekünk a zsebünkből megy ez, ha akarjuk, hogy ismerjenek bennünket.
- Ha a Szent Orbán Borlovagrend ismert lesz, az azt jelenti, hogy azáltal a károlyi borok is ismertek lesznek? Vagy nem feltétlenül?
- Dehogynem, hát az itteni borászok csinálják bort. Amit az itteni borászok készítenek, azok a borok ismertek lesznek, persze. És ha már komolyabbra fog fordulni a dolog, akkor fogunk csinálni a rendnek egy zászlós bort, ami minden évben ugyanaz lesz. Kitalálunk egy bort, amiből készítünk úgy 300-500 litert, és bizonyos alkalmakon azzal fogunk megjelenni. Versenyekre is nevezzük. Hogy milyen lesz ez? Hát Nagykároly nem egy olyan szőlőtermő vidék, ahol van egy bizonyos szőlőfajta, ami csak itt van. Nincs egy specifikumunk, mint Újvárosban a bakator, na az csak ott van. Nálunk van rizling, leányka, muskotály, s az mindenfele van. Na most ebből kell kitalálni egy bizonyos keveréket, és az lesz a zászlósborunk. Persze ehhez el kell teljen még egy kis idő, hogy szedjük össze kicsit magunkat.
- Az olyan varázsszavakhoz, mint a borturizmus, mit szól?
- Nem egy rossz elgondolás az, lehetséges, hogy lesz belőle valami. Például látom, hogy mindenki alakítja ki a szőlősét, szobákat adnak ki. Ezekkel fel kell venni a kapcsolatot, hogy pince legyen, felszerelés legyen, egy minimális komfort, ahova meg tud hívni valakit, és végigkóstoltatja a borait. Ellenben ez úgy, hogy mindenki el van foglalva tőlünk, nehezen megy. Oda egy egész ember kellene, aki ezt a szervezést egész nap csinálná. Volt erről is szó, de ez még távlati dolog. Tisztelem a polgármesterünket, amiért benne van az ilyesmiben, és készségesen segít nekünk. Volt arról is szó, hogy a nagykárolyi önkormányzatnak, és magának Nagykárolynak is kéne egy vendégház. A szőlőben vannak is területek, és állítólag lehetséges, hogy építenek majd oda egy ilyen vendégházszerűséget. Abban kapnánk mi egy kis helyiséget, amit egyfajta bormúzeumnak használhatnánk. Igaz ugyanakkor, hogy talán kettőnknek a szőlőse arra való, hogy benne lehessen valakit fogadni. (Nem, nem említek neveket, nem a név érdekes.) A borturizmushoz kellenek bizonyos kritériumok, nem megy úgy, hogy én be akarok ebbe a körbe szállni, ezt akarom csinálni.
- Szokás több helyen, hogy boresteket tartanak. Itt, Nagykárolyban lesznek ilyenek, meghívnának például tokaji borászokat?
- Nem tudom, hogy volna-e erre igény. Voltak ilyesmik Szatmárnémetiben. Jött például Egerből két borász, és bemutatta a borait, meglehetett kóstolni azokat, lehetett belőlük vásárolni. Már beszéltük mi is, hogy itt is fogunk tartani ilyen dolgokat. Ha kész lesz a kastély, ott is lehetne majd borversenyeket tartani, és talán boresteket is. Ellenben nehéz ez, ha megkérem egy ismerősömet, hogy jöjjön el, az pénzbe kerül. És ha nem lesz elég érdeklődő, vásárló, akkor mit lehet tenni?
- A nagykárolyiak - nagy általánosságban - mennyire becsülik most a bort?
- Hát kezdik. Ahhoz képest, hogy nagyon le volt rombolódva, le volt gatyásodva a borkultúra... Nem is csináltak jó bort Károlyban. Ezelőtt 20 évvel kezdtük el kicserélni a régi tőkéket, és ültettünk a helyükbe nemesbor-szőlőt. Addig hát mi volt? Mióta kicseréltük a tőkéket, és elkezdtek megjelenni a jó borok, azóta már bizony van, aki igényli ezt. Csak az a baj, hogy nagyon kevesen vagyunk, akik a szőlőt még tartják. Mások vágják kifele, adják el, avagy hétvégi házat csinálnak a helyére.
- Az értékesítéssel hogy állnak?
- Hát nem termelünk mi olyan nagy mennyiségben, hogy azzal érdemes legyen, nem tudom, milyen piacokat döngetni, mi még kicsik vagyunk. Versenyekre is a kistermelők közé megyünk, merthisz azok vagyunk. Az értékesítés már rengeteg sok pénzbe kerül, engedélyeztetni meg minden, a sok adózás... Mi ezt megcsináljuk a saját szórakozásunkra, egyik megkóstolja ezt, én megkóstolom amazt, nekünk ez így nagyon jó. De szoktak hozzánk jönni, ha van valami ünnepség...
A borainkat már szeretik, és a szakma is kezdi megkedvelni. Például a Csávossy Gyuri bácsi, valamint Dorin Popa is mondja, ahhoz képest, hogy honnan indultunk, jók. Nagyon nagyot haladtunk előre a bor minőségében. Annak idején voltak még az ilyen vegyes boraik a magántermelőknek, most már nincs olyan, hogy azokkal induljanak versenyeken. Már mind nemes bor. És egyébként ezért is vagyunk mi borrend, az az igazság, hogy a minőségre egyre jobban ügyelnek az emberek, a bor kezelésének a minőségére. Odafigyelnek arra, hogy mikor szüretelnek, hogyan darálnak, hogyan bogyóznak. Ha elrontotta valaki, érdeklődik. Miért nem jó? Elmondjuk neki, és jövőre már odafigyel, hogy ezt a hibát ne kövese el még egyszer. Mert a borkészítés olyan, hogy mindenki azt hisz ért hozzá, aztán kiderül, hogy mégsem.
Minden egyes verseny után jobb és jobb boraink vannak. S ha rossz az év, akkor is legalább közepesek, tűrhetők a borok. Ez pedig azt jeleni, hogy most már jobban odafigyelnek az emberek. Ösztönzi őket a versenyszellem, hogy eljön a tavasz és meg karja mutatni, hogy én is csináltam jó bort. Ezelőtt öt évvel az első lehettem, aki vett bogyózó gépet, azóta - nem is tudom összeszámolni - talán ötven is van már Nagykárolyban. Bogyózó gép, szűrő gép, minden, ami a jó bor elkészítéséhez nélkülözhetetlen.
